Megmondom én a tutit, meg azt, hogy mi köze van az izomrostoknak a dióhoz. Konkrétabban a combomban lévő izomrostoknak a dióhoz. Széjjel kapom vele a kis diócskát, főleg egy nagyon kellemes fitnesz videó végig zongorázása után. Én, a szobácskám, a kedvenc férfi boxer alsóm, egy sport melltartó és egy Figth for girl nevű fitnesz program. Ebben minden van, ütés, rúgás, rúgó-ütés, rúgás-rúgás és földön fetrengés ami piszok kényelmetlen a forgómnak, de hero vagyok.

A kedvenc gyakorlatom belőle persze a “siezős-pucsítás”. (Hadházi poénja után szabadon, a síelés már siezés ne szójjá be.) A lényege az, hogy közepes terpeszt veszel fel, kezed az oldalad mellett. Kinyomod a feneked hátra, majd anélkül nyomod le, hogy a térded előre mozdulna, miközben mindkét kezed előre nyújtod. Ha gyorsan csinálod egy az egyben siezel, kinézve az ablakon még hó is van, szóval frankó a dolog. Igen, frankó, egy darabig. Húsz ilyen guggolás, utána sok, nagyon sok apró fenék rázás, végül kitartod a pozíciót fél percig… Utána újra és ha megcsinálod, tényleg megcsinálod ezt akár csak egyszer is, inkább meghalnál. Ha kétszer, akkor olyan izomrángást kapsz, hogy inkább kivágnád onnan akár Rotring cerkával is, harmadjára pedig tényleg meghalsz, nincs mit tenni. Ezt a fél órás programot pénteken kezdtem, szombat este és ma este is végig izzadtam. Már bírtam a kettőt, de a harmadikat állatkínzásnak kellene nyilvánítani.

De “muszáj” csinálni, mert nagyon pudingnak éreztem magam a sulis tesin. Tényleg amolyan büszkeségemtől fosztott ratyi-ranbó feelinggel távoztam és arra gondoltam, hogy az érmeim mind szégyenkeznek miattam… Én is szégyenkeztem magam miatt.

Az egy dolog, hogy elvesztettem azt a kis rugalmasságom is amit magamra lapátoltam taekwondón, de hogy izomzatilag sem bírom? Gyalázat. Úgyhogy koleszban is végig fogom csinálni minden nap ezt a kis fél órát és hátha be tudom magam indítani, mert alapvetően frankó adottságaim lennének, ezt mutatják az érmek is, illetve az elméleti dolgok benne vannak a buksimban, hogy behúzom a valagam, fordítom a csípőm, lazítom a lábam, emelem, ki”bontom” és visszarántom, aztán fordul a csípő, hátra, stb… A kezem is csúcs szuper módon tartom és vezetem, de ropog mint állat és érzem, hogy ha valóban ütnöm kéne, akkor fájna az ízület. Vissza kell rázódnom és pörgősebbnek kell lennem.

Érdekes, előjöttek közben a mantrák a fejemben, mint amit teakwondón nyomtam. Valahogy “szilaj” és vad érzés, amikor érzem, hogy vibrál, feszül, ég az izom, de nyomom, gyúrom és csinálom és hajrá, még egyszer, keményebben, gyorsabban, többször!!! Üsd, rúgd, szökkenj, újra!!!

Hálás vagyok ezeknek a sportoknak több dolog miatt is. Nem, ez most a komolytalankodós része lesz a történetnek. Szóval hálás vagyok a taekwondonak, hogy megtanította nekem, hogyan lehet levenni egy kereszt alakban megtekert sport-sima melltartót formaruhán keresztül, hogy azt bármikor, bárhol tudjam prezentálni pulcsin, pólón keresztül is… A vízilabdának, hogy megmutatta hogyan lehet úgy a víz alá nyomni valakit lábbal, hogy közben a kezed szabadon marad… A kézilabdának, hogy megtanította velem hogyan hazudjam ki magam egy szándékosan-véletlen arcon dobás után… A tenisznek, hogy megtanította velem mit kell csinálni egy salak-szőnyeg-parketta által kidörzsölt térddel… Végül pedig a bringázásnak, hogy megtanulhattam hogyan kell úgy neki menni egy másik bringásnak, hogy az biztosan elessen, de én tovább tekerhessek gond nélkül…

Éljenek a sportok! Kíváncsi vagyok a fitnesz mit fog tanítani a munkás hétköznapokra.

Szerintem nem rossz, vagy nem magamutogatás ez, (a szó negatív értelmében) hiszen a fejemet nap mint nap kiteregetem ide, akkor miben lenne ez rosszabb, mint a blogolás maga? A pénzért vett értékek előbb utóbb elromlanak, megkopnak, szétrohadnak, tehát csak addig érnek valamit amíg van aki értékesnek tartja őket. Én is felhalmoztam mindenféle “kincset”, majd látni fogjátok

Jó étvágyat a világomhoz!

(A képekre kattintva meg lehet őket nagyobb formában is nyitni, mert néhol nehéz olvasni a macskakaparásaimat.)

(Húg műben van épp és nagyon koncentrál közben. Olyannyira, hogy észre sem vette, amikor körbe pakoltam a szemeteimmel… :3)

Az a fekete genyó ott két függőleges sorban japánul lenne, de az hogy mi van ráírva, inkább maradjon meg nekem

Még egyszer köszönöm a kukkolást

Fiziológiai, Biztonsági, Szociális, Elismerési, Önmegvalósítási.

(Ez most mégis posztolásnak számít?)
Lefordítom ezt tini vonzáskörre a 21. században (Lehet ezért a gondolatkörömért leszek ismert? Juj.).

Nézzünk egy általánosítást, semmi speciális… Fiziológiai szempontból szerintem korrektnek lehet mondani a dolgokat. Biztonsági szempontból is. A Szociális szükségleteknél szerintem vannak hiányosságok, ezt tudjuk be a divat és mindenféle más külső megfelelési vágy által gerjesztett nézet eltérés, vagy ütközések miatt lásd klikkek. Tudod, vannak az egyenlők és vannak az egyenlőbbek…
Az Elismerésből azok, akik a Szociális állomásból kevesebbet kapnak, ebből is, éppen azért az Önmegvalósítási szakasz kicsúszhat az irányítás alól elég rendesen… De ez csak egy plusz dolog, ami hirtelen eszembe jutott, az igazi téma amiről beszélni akarok, az az Önellenőrzés.

Ez valahogy kimaradt, pedig szerintem fontos elem és szerintem így nézhetne ki a dolog: Fiziológiai -> Biztonsági -> Szociális -> Elismerés -> Önmegvalósítás -> Önellenőrzés -> Ön-újra-megvalósítás -> Ön-Elismerés.

Gondoljunk bele az emberi fejlődés szakaszaiba… Kisgyermekként a fizikális szükségletek előnyt élveznek, utána a biztonsági kérdések. A szociális dolgok a szülőt érintik, ugyan úgy, ahogy az elismerési szakasz is, az önmegvalósítás pusztán utánzáson alapul. Tini korban az első kettő még mindig a szülő feladata, kivéve a szexuális szükségletek, de arra úgyis előjönnek a barátok, így rájuk terhelődik a szociális rész is, az elismerési a tanárokat érinti, így rájön a tini, hogy akár valóban ön megvalósíthat is. (Vagy továbbra is utánoz…) Ahogy azonban átlép a felnőtt részbe, az önmegvalósításon túl azért elég rendesen átvariálódnak a dolgok.

Szerintem szükség van visszatekintésre. Nem is kicsit. Egyfajta bevallásra saját magunk felé és most nem csak az elkövetett hibákra gondolok, hanem a sikerekre is, de minden apró részletre kitérve a legkisebb kavicsokra is az életünkben. Ez az Önellenőrzés lenne és itt bizony nem csak a hibákat kellene kijavítani. Tudni kell, Érezni kell a jó dolgokat saját magunkban. Persze kicsit átléptem egy másik nézőpontba, de szerintem eleve nem lehet szétszeletelni az embert módszerekre. Pontatlan képet alkotna.

A mai ember hajlamos elveszteni a kontrollt mert nincs tisztába értékeivel. Szerintem ez tény.

A bukdácsolósan tompa megfogalmazásom szerinti Ön-újra-megvalósításban szerintem feltétlenül benne kellene lennie az eltelt időnek és a megszerzett tapasztalatoknak. Csak így lehet az egyénnek valódi fejlődést elérnie saját magában, de ehhez objektívnek kell lenni. Egy sérült, vagy kevés önbizalommal rendelkező ember ehhez szakember segítségét kéri.

Én kavicsokat gyűjtök a múltamból. Nem Szó szerint vett kis kerek, vagy nonfiguratív alakú köveket, dehogy, hanem szeleteket az életemből. Az első plüssjátékom, az első fiútól kapott leszárított vörös rózsám, az első hobbim apró maradványa, de minden sport, tanulmányi, vagy utazások alatt összekotort kis dolog. Nem sok. Csak egy szobányi élet, de azért ha rájuk nézek mindenféle dolog eszembe jut róluk… Hogy mennyire megkönnyebbültem, amikor lehúztam az utolsó érettségi tételem záró-szalagját, hogy mennyire “I’am the boss!” érzésem volt amikor megszereztem egy kis szőrt egy oroszlán farokbojtjából. Az első igazi barátságom emléke: egy kis papír fecni amire firkált valamit nekem…

Szerintem szükség van ilyenekre. Mindenkinek kellenek ilyen dolgok, apró kavicsok a múltunkból egy dobozban, egy fali újságon egy szobában… Mert ha visszagondolunk, akkor tudjuk saját magunknak is igazolni, hogy igen, értékes vagyok. Igen, nem vagyok rosszabb mint a többiek. Mert mindenkinek vannak ilyen gondolatai, akinek nincs, annak szintén problémája van…

Hát, ez csak egy ilyen kis elmélkedés volt. Vagy jó, vagy nem. Én most kicsit jobb kedvre derültem, hogy belenéztem abban a dobozba.

  Eleve van ennek a könyvnek egy csodás doom érzése… Egy olyan nagyszerű hangulata, ami miatt nem gyúlnak kis rőzsedalok a szívedben a szerelemről, a boldogságról és az benne a libabőr keltő, hogy mindezt nem hatalmas tragédiákkal meg szívfájdalmakkal éri el… Egyszerűen az élet visszásságait mutatja, kicsit csavar rajta és Te is megérted, hogy az élet, bármit teszel úgyis egy kriptával fog végződni, tehát addig legyél csak az, aki akarsz lenni. Junior Branson olyan, amilyen. Nem jóképű, nem kisportolt, nem egy vonzó valaki, de a gondolatai, a merész egyszerűsége, a kiábrándító józansága és az a higgadtság amivel egyszer azt mondja ki hogy “- Ha gyűlölöd az életed, akkor öld meg magad.” másszor pedig azt, hogy “Arra vágyom igazán, hogy ez a lány itt a sebhely alakú, penge ajkaival kimondja, az élet nem pusztán plasztik virágokkal és koporsóval ér véget…” Mesés kompozíció egy félig bomlott, félig teljesen normálisnak kinéző embernek.

Mert Junior elméje mindenképpen meg van bomolva több ok miatt is. Öngyilkosságot fontolgató emberek számára létrehozott segítő forró drót hirdetése alá, véletlenül az Ő telefonszámát írták ki… Először zavarta, aztán rákapott a dologra és maga hirdette saját magát, csakhogy nem épp olyan segítséget adott, mint amit hirdetett… Íme egy idézet, ami megfogja határozni a későbbieket:

“Egyébként remek szórakozásnak tartottam a dolgot. Az emberek felhívtak. Olyan emberek, akik komolyan foglalkoznak az öngyilkosság gondolatával. Nők is. Ott voltam egyedül, mármint az aranyhalammal, a piszkos konyhámban és húst paníroztam. Ott álltam boxer alsóban és valakinek a fohászait hallgattam. Aztán utat mutattam az illetőnek. Kimértem rá a megfelelő büntetést. Felhívott egy pasas. Éjszaka volt, néhe előfordult hogy elfelejtettem kikapcsolni a telefont. … A fickó nem bírt aludni. Elmondta, hogy egy puskát tart az álla alá, és arra kért, hogy egy, csak egyetlen okot mondjak, miért ne húzza meg a ravaszt. Nem bírt élni azzal a tudattal, hogy ismeri a jövőt, mégsem képes segíteni másokon. Általában az ilyen áldozatok hívtak fel. Az ilyen krónikus szenvedők. Vagy szenvelgők? Nem tudom. Felhívtak és remekül elszórakoztattak. Jobb volt mint a tévé. Azt válaszoltam neki, rajta, tegye meg. Elmondtam, álmomból riasztott fel, hajnali három, reggel dolgoznom kell. … Húzza meg a ravaszt. Elmondtam neki, hogy a világ egyáltalán nem tökéletes és szép, nem ér annyit az egész, hogy itt maradjon és tovább szenvedjen. Szar az egész. Minek élni?
Főállású háztartási alkalmazott vagyok. Amolyan lakájféle. Főállású szolga, mellék állású Isten.
Nem várom el maguktól, hogy megértsenek. Tudják, ez amolyan… szórakozás. Csak épp eltér a megszokottól. Borzasztóan jó érzés ekkora hatalommal bírni. A puskás fickót Trevor Hollisnak hívták. Jó érzés volt, hogy nem álmodtam az esetet. Igen, gyilkosságot követtem el. Vagyis nem követtem el semmit. Minden nézőpont kérdése….
El sem tudom mondani, mennyire kellemes éjszakánként a sötétben fekve őket hallgatni. Bíznak bennem. Úgy érzem egyik kezemben a telefont, a másikban őket tartom.”

Ez azonban mindössze csak egy aprócska szelete Junior életének. Ő ugyanis a Krédó egyház tagja, na nem választotta, hanem beleszületett. A Krédósok egy nagyon zárt, nagyon puritán és nagyon-nagyon anti-modern közösség, akik csak a legidősebb fiút és annak előre választott feleségét nem küldik ki a nagyvilágba. Junior egy ilyen gyerek, igaz, a bátyja aki ott maradhatott a faluban mindössze ár perccel volt idősebb nála, ikrek voltak. A kiküldött Krédós “gyerekek”-nek pedig be kellett tartani az egyházuk szigorú szabályait. Nincs nősülés, nincs alkohol, nincs ez, nincs az. Junior betartja ezt, őszintén szóval fogalmam sincs miért. Nem látszik rajta, hogy valamire is tartaná az egyházát, fanatikus családját főleg nem. A könyv kezdetén, mi nem tudunk róla, de az egyházának tagjai rituális öngyilkosságot követtek el, amit a külvilágban élő testvéreknek követniük kell. Junior nem igazán hajlandó követni őket és ott marad egy szál magában Krédósként.

Takarít két nagyon gazdag ember házában, főz rájuk és mossa a ruháikat úgy, hogy őket magukat soha nem látja… Művirágokat osztályoz egy temetőben mint gondnok, miközben istent játszik a maga szórakoztatására. Nagyon érdekes dolgokat tudunk meg az egyszerű mindennapjairól és ez engem egyszerűen elvarázsolt még a legapróbb részlet is, és a legjobb, hogy nem tudnám megmondani miért… Feszülten figyelek minden szavára, hogy megértsem miért őrült, miért zavart, miért bomlott az agya, hogy rájöjjek miben áll az ő történetének kulcsa, miközben nem lehet elmenni amellett az apróság mellett hogy valójában mennyire bele lehet élni magunkat a helyzetébe. Mindenkinek vannak ilyen dolgai, mindannyian fontolgatunk bizonyos dolgokat és a legfurcsább, hogy ő ezeket valahol be is teljesíti. Mint a Harcosok Klubjában. Ő a Tiszta lap ebben a kötelezettségektől és fullasztóan megszabályozott életektől hemzsegő világban. Az ember, aki bármit megtehet és tulajdonképpen semmit.

Van egy másik kedvenc jelenetem is, amikor úgymond felkészítik Juniort, hogy vallási sztár legyen. Az ügynöke sorra húzza elő a különböző rák, tuberkulózis, ADIES gyógyszereket, vagyis, csak a neveiket. Mindegyikben cukorka van, csak a PR már annyira előre haladott, hogy a tudósok hozzájuk képest évekre le vannak maradva. Mindenféle betegségre levédettek több ezer nevet, gyógyszer nevet. Amint felfedeznek egyet, rögtön mehet ki a polcokra és hozhatja a hasznot. Ilyen a modern világ tőmondatokban.

Kiadtak Junior nevével bibliát, illetve egy Hétköznapi imák nevű kis könyvet…

“Szóval, ott üldögéltem és éppen az egyik operatőr, vagy hasonló balfék siránkozást hallgattam, amikor oda lépett hozzám Wendi Daniels, a színésznő és megkért, hogy dedikáljam a könyvemet. A Hétköznapi imák könyvét. Esküszöm akkor láttam először a kötetet.”

.

Összegzésképpen, a 10-es skálán 9-es a könyv és nem sok könyv van mellette ha ez jelent bármit is.
Nem azt mondom, hogy nagy életigazságok vannak benne, mert nincsenek ebben semmiféle nagy bölcsességek. Egyértelműen nem lehet összehasonlítani mondjuk egy Márai vagy Marshall könyvvel, éppen ezért sajnos nem kapja meg tőlem a 10-es értékelést, de a kifordított szemléletei, a logikus őrület fokozatainak “szépségei” miatt egyedülálló regény az én szememben.

“Sosem könnyű, sosem tiszta, ha a bárányok közt te vagy a bestia.”

Glenn Danzig.

Sötét is, borongós is, kicsit impresszív és érzelem dús(abb). Persze alapjáraton a lényege ennek a könyvnek is az, hogy egy szép lány szomorú és az mindenkit érdekel, hogy miért szomorú egy Szép lány, tehát érdekes, tehát kuss van.

Nagyon-nagyon jó helyszín. Tényleg, imádtam ezt a nevelő intézeti hangulatot, meg a rávezetést, hogy vannak különleges(ebb) diákok, akik ezért veszélyesek és nem árt tőlük kicsit távolabb maradni, csak hogy az intézet átment bentlakásos nyaraló hellyé, a veszélyes diákok barátok lettek és “szeretni való” karakterek.

Vagyis agyonbaszta a kedves írónő azt a közeget amiért elkezdtem olvasni. Az eleje frankó, a közepe olvasható a vége meg inkább egy talicska vakond szarra emlékeztet, mint bármi másra.

Ha tetszett a könyv, kedves látogató, akkor hagyd ezt az írást másokra, mert itt nem lesz szó semmi jóról…

Luce, a főszereplő ostobenkurva, “felgyújt” egy valamit, amiben emberek voltak. Ezért kerül ebbe a speciális intézetbe, ahol a hozzá hasonló pszichopatákat is tartják, de ez a része még nagyon tetszett. Végre egy speciálisabb főszereplő, végre valami Más, amin lehet csámcsogni, gondolkodni, amit szét lehet cincálni, de… Semmi. A lány egy tök átlagos csaj, nincs benne semmi sem, tényleg semmi. Ő ártatlan, ő szende, ő jó és kész. Dög unalom, de azért tovább olvastam, mert hátha a betegsége ilyen lappangó és majd előrehaladván a sztoriban kibukik belőle valami.

Rájöttünk, hogy a srác, aki miatt Luce tüzel mint a gépágyú egy különleges valaki és hogy nagyon távol akar maradni a lánytól… Hogy nagyon-nagyon nem akar vele lenni, de a csaj nem adja fel, mégis csak párzási időszak közepe van.

Eleve elítélem az ilyen főszereplőket, akik futnak az aktuális szerelem után, mint egy pincsi kutya. Minden női méltóságát elvesztik így a szememben, de Luce amikor betört az iskola irodájába hogy megnézze a srác cuccait akkor még az emberi méltósága is oda lett teljes mértékben. Egyszer még be is aludtam a könyvön, annyira lapossá vált a dolog, holott kiderült, hogy a lány reinkarnációja már korok óta állandóan belezúg ebbe a srácba és viszont. Aztán kiderül hogy a srác egy angyal, meg a másik srác is angyal aki ugyan úgy Lucenak csapja a szelet.

Luce elvileg állandóan reinkarnálódik, hogy beleszerethessen Danielbe, hogy ő is belé és végül Luce meghaljon emiatt a szerelem miatt.
Igen.
És?
Akkor mostan mi is a probléma? Ha állandóan reinkarnálódik, akkor nem full mindegy, hogy hányszor nyuvad meg? Ha tényleg olyan nagyon-nagyon-nagyon fontos, erős, legyőzhetetlen ez a szerelem, akkor hol itt a probléma?

A sztori innentől kezdve teljesen elhanyagolható, lényegtelen és gagyi. A karakterek laposodnak, a történet húzódik mint egy jó rétestészta, koppints jelenetek tömkelege és annyira klisés, hogy bőrkeményedés nőtt a szaruhártyámon, mire végre kiolvastam. Hogy lehet így elkúrni egy ilyen jó ötletet mint egy elmegyógyintézeti szerelem?

Lehetett volna olyan csavarokat, olyan dinamikát vinni ebbe az egészbe, hogy nem is igaz… Lehettek volna benne hallucinációk, képzelgések, alvajárás és a végén egy nagy csattanó, ami kiírtja az olvasó idegrendszerét… Ehelyett a szar maszlag helyett.

Végső véleményem: a 10-es pontskálámon ez egy gyenge 4-es, de csak a kezdeti izgalom miatt, meg a speciális suli ötlet miatt, illetve Daniel karaktere egy kicsit tetszett. A többi szemét.

Ma regisztráltam fel rá, semmi kamu, egy az egyben szerény személyem. Na most, az hogy a regisztráció majdnem vérbe fulladt a gmail-badoo együttműködésének hiánya miatt, az kb semmit nem jelent, ott volt a facebook regisztrációm, ami lehetővé tette számomra a végső leszámolást ezzel a fiaskóval. Királyság a köbön, nem kellett magamról fotókat feltölteni, ezt megtette helyettem az oldal, berakosgatta a faceen lévő képeimet, csakhogy Mindet. A Happy Aquariumtól kezdve, a 100%-os film tudásomért kapott oklevelemen át, még az is hogy milyen kocsi illik hozzám…

Akkor ezeket kitörölni… Putty, putty, putty…

Putty. Putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty, putty.

BAZDKIIIIIIIIIIIIIIII!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Putty.

Oké, megvolt a NAGY IRTÁS, mert ugye egy “társ kereső” oldalon, az ilyenek nem túl hasznosak. Végül több munkám volt vele, mint amennyit megspórolt nekem a rendszer, de szarni bele, hozzad tisztán, akarom mondani jöhet a java.

Nagyon szép felületek, csilli villi dolgok, kibassza az ember szemét, ha óvatlanul belenéz, ergo a szokásos. Át kell látni az ilyeneken, különben soha nem jutunk egyről a kettőre. Töltöttem még fel pár képet, fotókat amiket csináltam, meg meghagytam egy barinőset és kész. képek pipát kaptak. Az adatlap veleje tehát fél órányi ganézással letudtam, de itt van még a belbecs is, úgymond az “írj magadról faszákat” szekció, amit egyszerre lehet sikeresen venni és nagyon-nagyon elbaltázni. Én beraktam azt a pár sort, amit annak idején ide a blogra csináltam. Fogtam a kellő részeket, másolás, beillesztés és… Nem fér ki. Nincs elég karakter ehhez a cucchoz, pedig nem sok, főleg mivel pörgősen van írva. Levettem belőle ezt, azt, amazt, levetkőztettem szegény kis monológom teljesen csupaszra és védtelenre mint egy rabolni való húscafatot. Elmorzsolva egy gyász-könnycseppet, entert adtam a kis csórómnak, de amikor kiderült, hogy ez sem fér ki… Hát kapott egy fekete pontot a rendszer, mert hogyan mondjak így magamról igazán valamit? Vagy mondjam el kerek perec, hogy szeretem a vicceket, a szójátékokat a magyar nyelv hiányosságait és gazdagságát? Lúfax. Hát dobtam egy csontot és passz.

Aztán kaptam ám én levelet is a rendszertől bizony ám, sürgőset és nagyon dádá- hangulatút.
Azt írta, hogy letiltottak egy fotómat, mert az pornográf, illetve erotikus tartalmat mutatott.
Ez volt az a kép:

A kérdéses kisgyerek egy fiú. Kb, 6 éves és itt elkezdtem kicsit félni a moderátoroktól, hogy basszus, milyen embereket vagy programot használhatnak ezek? Pornográf és erotikus kép lenne ez emberek? Ennél azért merem remélni, hogy az a vörös ajkú/szemsarokból tetkós kép rólam valamivel szexibb, de mégis túlzás lenne azt is letiltani, hogy pornográf szám van nem? Megsértődnék.

Így is megsértődtem…

Miután kitöltöttem magamról az általános dolgokat, hogy 19 évesen az apámmal élek, nincs gyerekem és zöld a szemem, utána jöhetett a maszlag. A sallang.

Hogyan tegyem én jobbá a profilom? Hogyan tudnék extra nézettséget, 100%-os randi üzemmódot, és hiper-szuper-muper badoo csaj-címet elérni? Kit érdekel??? Én nem azért jöttem ide, hogy badoo kurva legyek, hanem azért, hogy ismerkedjek. Ha ehhez az kell, hogy kirakjam magam mint egy csülköt a húspultba és akciózzak, akkor minek ez az egész? Ott a facebook, ott a bármi.

Mindegy, megpróbálok beleilleszkedni a dolgokba, elvégre ha ez kell ahhoz, hogy tudjak valakivel beszélgetni, ismerkedni, akkor hajrá. Vannak funkciók, amik csak pénzzel vehetők meg, vagy azzal, hogy zaklatod 30 ismerősödet az e-mail címükön.

Itt elnézést is kérnék azoktól, akiknek küldtem ilyet… Megpróbáltam én szortírozni és válogatni, de hát… Na mindegy, Tényleg mindenkitől HATALMAS elnézést!

Megerőszakoltam a postaládám címtárát és megkaptam próba időre a pénzes cuccot. Jöttek is rá, meg nem is, de az lett belőle, hogy a Szuper mérőm Szar-nő állásból Istennőbe ment át, amit egy picit elcsodálkozva, de annál nagyobb izgalommal figyeltem, azzal a konkrét gondolattal, hogy itt lesz valami, itt nagyon lesz valami, huhú… Micsoda izzó szexuális energiát ad egy rohadt mérő, ez fantörpikus, pedig ha az ember megnézi, hogy Kik kattanak rád… Hiába villog, hogy te vagy az univerzum legizgatóbb nője, inkább felakasztanád magad… Szó szerint. Én is elkövettem egy ilyen “harakirit”, összeszedve az összes megmaradt méltóságom ráírtam egy szimpatikus srácra. (D.u. 1 órától még mindig nyomjuk a dumát…) a többieknek meg halott vagyok, nagyjából szó szerint. Az egyik majdnem a cipőmet kezdte nyalni, csak írjak már. Ilyenkor olyan szarul érzem magam, de tudom ha megteszem, akkor nem szabadulok tőle soha. SOHA.

Találtam én mindenfélét… Tunizéziait, Lugano-it (ezt még ragozni se tudom… lol.) Nicoziait, meg egy Mönchengladbachit, amit meg kimondani nem tudok… A prédáim közt azonban volt egy NAGYON NAGY fogás is, méghozzá egy amerikai származású (úriember?) Kiskunfélegyházán lakó sztár, Maga Kit, a Kight Riderből… Aszondta randizna velem, én meg nem mertem nemet mondani, mert tudja a fene, ide jön és kidurrant a szobámból, vagy mi… Még a képe is ott volt, szóval tuti ő volt, én meg egyszerű alföldi csajként, hát sok a veszteni valóm, na…

.

Lényeg a sok lényeg közül. Ez az egész oldal úgy működik, mint egy lakás hirdető portál… Képeket pakolsz fel, előnyös oldalról mutatkozol, pontokat szerzel, amiket felhasználhatsz hogy eredményesebb helyre legyen kipakolva a hirdetésed… Lényegtelen, hogy tudsz-e helyesen írni, hogy van-e valami a fejedben, vagy csak külcsínből van minden és egy jó helyre rakott díszpárna meg néhány váza már eleve eltakarja a hiányosságokat, meg a repedéseket… Alapvetően ez az oldal is ugyan olyan mint bármelyik másik. Ha Te magad nem vagy eléggé értelmes hozzá, hogy megtaláld a sok korpa közt a búza szemet, úgysem lesz jó bárhova rakatod magad…

Nagyon ki lehet ám merülni a próbálkozásokban, hogy hátha ez, hátha az majd jobb lesz mint az előző. Én is annyira el tudok fáradni és ezt a fáradtságot, ezt az időpocsékolást palástolom poénkodással, vagy épp trágárkodással, de ez az igazság. Nem sok száznak kell felhívni a figyelmét valamire, hanem egynek. Csak egynek. De arra tényleg oda kell figyelni és nem belógatni még egyet és még egyet, majd újabbat…

Pedig milyen vonzó a gondolat nem? Aztán meg ott van a cidrizés, hogy akkor most melyik? Mert kettővel mégsem élhetsz “boldog” párkapcsolatban nem igaz? Annyira azért mégsem vagy istennő, meg amúgy is. Két szék közül nagyon könnyű a padlóra ülni és igazuk lesz. De még mennyire igazuk lesz… De ezek az oldalak sajnos ilyenek. Eltorzítják, megváltoztatják, széttördelik a ismerkedési etikát és telibe nyomják az arcod hülyeséggel.

.

Összességében ez az oldal jó arra, amire való. Ismerkedő portál eddig idegen emberek számára és ezt is lehet csinálni rajta. Más kérdés, hogy az ember sokszor nem ésszel él, hanem a vágyaival és a vágyak csalóka dolgok.

A történetek nem kívánnak állást foglalni semmilyen politikai, vallási vagy egyéb nézetben, a szereplőik sok helyen annál inkább. Tanulságot levonni szintén nem lehet, ha valaki mégis megteszi, lelke rajta, nem a szereplők sara.

Az írás során egyetlen állat sem sérült meg, a személyek pedig mind nyolc napon belül gyógyultak fel, azonban több kartonnyi cigaretta, saláta és zsebkendő lelte iszonyatos halálát különböző, rendeltetés szerű használat során.

Ha valaki emiatt a történet miatt érez vágyat arra, hogy maga is írjon, arról mindenképpen kérdezze kezelő orvosát, gyógyszerészét!
Lehetnek különböző mellékhatásai az olvasásnak, úgy mint gondolkodás, vagy érzelmi hatás, ha pedig ezek közül valamelyik nem gyakorlott tevékenység, úgy javaslom bele se kezdjen a történetbe…

Mély tisztelettel,

Nagy Cecília

Nem szidom többet a zsidó vallást, ezt se Úgy gondoltam. Én is vallásos vagyok, igaz a konkurencia hamarabb megtalált… (Az aki elvette a támogatásom, biztosan nem zsidó, csak rátok akarja kenni a balhét…Ne hagyjátok magatok, adakozzatok a szegény diákoknak 1-1 félév árát. Ilyen marketinggel meg lehet tölteni a zsinagógákat 18-24 éves fiatalokkal csurig, csak el kell nekik magyarázni, hogy a szentelt víz nem vodka, hiába hasonló a színe.)

Na visszatérve az American Horror Stroryra, meg a Zsidó vallás rejtelmeire, én azt mondtam, hogy a zsidóknak jó, mert ők ugye nem hisznek Jézusban. Ez ilyen second chanse dolog lehet szerintem, csakhogy ebben a filmben, 2012.-ben megfogan egy letexba öltözött, éppen pont 20 éve halott szellemtől az Antikrisztus maga, úgyhogy én aggódok értük, nehogy a second chanse-ből last minute legyen…

Apa barátnője erre mondja nekem, hogy félek tőle, hogy így apokalipszis, miegymások? Én őszinte voltam, megmondtam a tutit apa füle hallatára, hogy én mindössze attól félek, hogy addig idáig már nem ér el ez a latex ruhás fiatalember, mert olyan jó hátsója volt, hogy vonyítani lehet tőle a holdat, ecsém. Az Antikrisztus úgyis megfogant, szóval nem hiszem, hogy a srác bevállalna még egy gyerektartásos történetet, ráadásul kérnék tőle asszonytartást is, úgyhogy megszívná mint a torkosborz a trükközést. Hajvégtől lábujj körömig latex, akkor miért pont oda nem jutna belőle? Eszem azt a naiv fejét.

A kisgyerek, aki ebből így született, hát az is egy speciális teremtés. Három éves korában kinyírta a bébicsőszt. Így elnyisszantotta a nyakát, aztán végig húzta az emeleten be a szobájába. Mondom ez se szarozik, csóró nő egyszer nem ad neki csokis sütit és máris debütál a gyerek mint ügyeletes Antikrisztus. Én a helyében nem szorgoskodnék ennyire, mert úgyse hiszem, hogy túl nagy nyugdíjra számíthat.

A plussz, hogy az “anyukája”, akkor jött haza a fodrásztól és látja, hogy minden véres, a gyerek meg a kis mancsával így összenyomdázta a dolgokat. A nő mosolyog és megkérdezi tőle, hogy “Na most mit csináljak veled?”
Én a helyében rávernék a kicsi kezére, hogy most mosson kezet, mert egy igazi Antikrisztus mindig tiszta, ápolt, jól fésült, azt meg felejtse el, hogy összemaszatolja a lakást, mert egyrészt marha nyűgös az alvadt vért suvikszolni a padlórepedésekből, másrészt mit fog szólni az apja, ha jön láthatásra?
“Fiam, basszus, hát micsoda kupi ez itt? Ha már nyakat nyiszálsz, igyad meg a mellékterméket és ne mű-alkoss itt mint egy buzi…”

Őrület van, őrület. Én azért kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a második évadban… Hogy mégis hogyan gondolták megoldani azt az apokalipszist. Globálisan, vagy csak így Urban legend szinten, mert ez azért nem mindegy.Tudjátok… Ide a Kárpát medencébe minden szar begyűrűzik, ez meg azért jó nagy adag, akárhonnan nézzük.

A másik nagyon jó része a dolognak, ugye a ház, ahova költözött a főszereplő család. Hatalmas épület, nagyon sok halott szellemmel, mert az épület így befogta azoknak a lelkét, akik ott meghaltak. Na most, meghalt először a főszereplő lány, utána belehalt a szülésbe a nő, aztán a többi szellem, hogy megszerezze a gyereket, felakasztották a kispapát. Ilyen nagy és boldog család feeling a továbbiakban, főleg, hogy a nő ikrekkel volt terhes és az amelyik nem tör világuralomra is meghalt, a szelleme pedig kisbaba maradt. A nő megtalálta a házban és onnantól kezdve party volt. Szellem karácsonyfa építés, szellem tea iszogatás, egyik szellem megkéri a másikat, hogy legyen a gyerek keresztanyja… Tehát olyan zsír a történet, hogy komolyan mondom megkívántam szellemnek lenni abban a házban.

Olyan érdekes, hogy onnantól kezdve lett ez a család, tényleg család hangulatú, hogy meghalt mindenki benne… Jellemző.

Ki ismeri az American horror storyt? Nagyon alap sztori, de annál érdekesebben és fantázia dúsabban oldották meg. Jók ezek az amerikai sorozatok, egyre jobbak. Tulajdonképpen erre szántam az életem olyan éjfél és reggel hét óra között. Persze becsúszott 1-2 szál cigi is, meg áldozatul esett a pusztításomnak egy adag cékla is, de ez nem volt igazán számottevő. Amit nagyon bírtam benne, hogy meg tudtam lepődni a dolgokon. Persze a nagy konfliktus az az Antikrisztus megszületése körül forgott, az annyira nem pörgetett fel, viszont a sok kis keret történet, meg a különböző nézőpontok… Ez körülbelül olyan, mint megvenni egy egész csirkét, lehámozni a bőrét azt megsütni és a többit kihajítani, de tojok bele és valójában annyira nem volt kihegyezve az apokalipszis eljövetele.

A virrasztás azonban kevésbé viselt meg, mint amit én elgondoltam volna. Nekem ez ismeretlen terület (volt eddig) éppen ezért mindenfélét beleképzeltem a dologba és fostam, hogyha beállok mamához dolgozni akkor majd több hibát vétek mint hasznot hozok, de hála égnek sikerült kikerülni az efféle hibákat a mátrixomban. – kósza ásítás – Festem az ördögöt a falra teljes mellszélességgel. Ami nagyon kényelmetlenül fog érinteni nem is olyan soká, hogy biciklivel kell mennem a gyurma-kezelésre, ahol valószínűleg aludni fogok mint a tej.

Biciklivel… Ilyen retkes hidegben? – még egy ásítás.  – Basszameg, nem fogom visszaolvasni mit írtam eddig, mert neten keresztül visszafertőzöm magam.

Szóval erősen megy a gondolatképzés, hogy vajon milyen alternatívám van még arra, hogy a seggem A-pontból B-be emeljem aztán vissza, de attól tartok, hogy a bicikli a leghumánusabb megoldás, mivel gyalog még nagyobb szívás oda menni, a buszosnak meg hatalmas borravalót kéne adni ahhoz, hogy eltérjen az útvonaltól és a taxim legyen. Szó szerint Taxival meg mégsem fogok már menni, akkor inkább gyalog. Nekem elveim vannak kérem szépen!

Bicikli… Az én koromban… De a valóság az, hogy rám fér a vezeklés a tetteim miatt. Ma megettem a halam, meg répás uborkám mellé három falat töpörtős túrós csuszát, ami a fogyókúrám top-tilos listájának előkelő helyén trónol. (Mármint az állati eredetű zsír illetve a tésztás holmik.) 1. és 2. helyen. Sok ez egy napra…

Minimalista szöveg, így van szó szerint:

7 dolgot ne fogyasz.

Alkamazd ezt a furccsa szabájt,
zárly ki az életedből 7 dolgot és foggyál minden nap!

Tényleg minimalista… A magyar fordítót már nem tudták megfizetni, annyira nem fogy jól a cucc, úgyhogy maximális bizalommal fordultak egy online szövegfordítóhoz. Mondanék konkrét nevet, ahol ezt így le tudod fordítani magyarra, csak az ügynököm mondta, hogy takarékoskodjak ezekkel.

Jah, ügynököt tartok, nem mondtam? Híres ember vagyok… A blogomból is látszik a dolog, na nem a kommentekből, hanem a kattintásokból. Megkaptam a tavalyi indexem és félre nyeltem a gazomat, amit rágtam. Azt mondta, hogyha a blogom a nem tom milyen vasúti vonal lenne, (én már az ilyen huszadrangú szarokat meg se jegyzem…) akkor legalább 25X kellene fordulnia, hogy ide behozza őket a lakásba. Ettől nyeltem félre, mert elképzeltem, ahogy itt tornyosulnak a szobámban, nem faltól falig ember, hanem így konkrétan modellezni lehet belőlük egy komplett felhőkarcolót, ecsém. Még Timbuktuban is engem waccsingolnak, bár nem hiszem hogy többet értenének belőle mint amit a google fordító oda piszkol.

Na de visszatérve a fogyókúra reklámokra…

Van egy másik szerintem ugyan ettől a kis vállalkozástól.

Vércseppes díszítősor teszi teljessé az első benyomást, alul felül. Ez szerintem felettébb reprezentatív ami a jövődet illeti, ha te is 150*150-es vagy, tapasztalatból dumálok, ne anyázz… Alatta meg egy haspókos faszi, mellette képen egy kis izomgyerek és villog a kép, hogy most kattints mert soha nem leszel ilyen ha nem teszed, de azt nem mondják, hogy melyik is leszek tulajdonképpen Én… A haspókos faszi mocskos garzonban, vagy az izmos buzigyerek napozó csíkkal a Riviérán? Olyan érdekes, hogy miután valaki lefogy, így az etnikuma is tesz egy pálfordulást a még sukárabb eredmény érdekében, sőt… Hirtelen pénzhez is jut. (Ugye nem kell még egyszer leírnom a két fénykép hátterét?)

Én voltam ennél jóval soványabb is, (úgy hívom azt az időszakot, hogy a “fénykorom”…) de pont ugyan ilyen vámpír fehér voltam, mint most. Nem falfehér, mert a fal az sárgul, a vámpír meg csillog. A csillogás sokkal trendibb ebben ugye egyet értünk?

A tutiság ott van elásva ezekben a hirdetésekben, hogy mindenki látja, hogy ez kamu, hülyeség, nem jó semmire, de azért mégis megfordul a kis kobakunkban, hogy hátha ezek mégis tudják a titkos összetevőt. Az én káposztás vödrömben is volt efféle hullám, de amikor elért a homlokomig, akkor rájöttem, hogy mekkora idióta vagyok és inkább elmentem répát rágcsálni. Hatékonyabb, kevesebb pénzbe kerül és kevesebb trójaiba a számítógépemen, a vércseppek meg így is úgyis itt vannak, főleg hogy ivarérett nő vagyok, tehát Nekem senki ne akarja megmondani, pláne ne egy egy kövér informatikus, meg a buzi alteregója fecskében…

Vannak tippjeim, hogyha esetleg mégis egy férfiról van szó, hogyan mehetett végbe ilyen jellegű változás… De inkább nem mondom meg. Talán egy másik életben. Jut eszemben, másik élet…

Annyi féle élet van nem? Mármint, még egyetlen ember is több életet él és most nem pusztán a szerepekre gondolok, amiket élete során felvesz. Az olyan uncsi és már 10milliószor kitárgyalták.
Én arra gondolok, hogy mindig egy kicsit alárendeljük magunkat az aktuális álmainknak. Egy fiatal felnőtt, (tini) tudja csak a legjobban átélni és érteni. Jelentése van már annak is, hogy fiatal felnőttet írtam, mert a tini az olyan cicamicás divat szarság. Tini… Mire gondol az ember, amikor azt mondják, hogy tini? IM-et olvas, mindig az aktuális divat csillag posztere alatt éli át az első valódi orgazmust, és úgy öltözik mint egy kurva, de még pénzt se kér. A fiúk meg épphogy elérik, hogy ne csak a plasztikoszaoruszokra tudjanak élvezni, miközben örülnek, hogy a lányok nem kérnek tőlük pénzt. Én most azokra a fiatal felnőttekre gondoltam, akik azon agyalnak, hogy milyen szakmát tanuljanak, mit csináljanak a pénzükkel ha van, hogyan legyen az önálló élet… Álmodoznak és várakoznak, miközben teszik a dolguk. Azt a dolguk, amit lehet, hogy utálnak, de utálniuk is kell, mert a kötelező sose élvezhető.

Ők tudják igazán, hogy milyen az, amikor kitalálnak valamit, átgondolják, hogy majd fodrász lesz belőlük, vagy szakács, esetleg üzletkötő, teljesen mindegy, a lényeg, hogy számukra elfogadhatóan racionális cél születik és nem az, hogy majd filmsztárrá, vagy énekessé polírozzák őket. Annyira szép érzés, amikor alaposan utána kutatnak dolgoknak és látják a lehetőséget a jövőben…

Aztán félve elé állnak a szülőnek, elkezdenek semmiségről beszélni és hopp, kicsusszan a valódi téma ami a legjobban érdekelné őket, mert ez a fajta fiatal felnőtt még ad a szülők véleményére. Ilyenkor általában két dolog történik. Vagy le lesznek szólva, vagy támogatva lesznek. A le lesznek szólva, először nagyon rossz… Tényleg. Iszonyatosan rossz és olyan mintha szétszaggattak volna valami fontosat. A támogatás meg később rossz, amikor arról van szó, hogy esetleg kudarc érte őket, vagy változás lépett be az életükbe és a szülő is sajnos ember, megmondja a tutit, hogy ő bezzeg mindig támogatja, csakhogy az álmok azok olyan dolgok, hogy néha széttörnek. Mert a fiatal felnőtt érzi a felelősséget, és lelkességgel, optimizmussal próbálja kikerülni a világ szarságait. Azt gondolja, hogy megvédheti magát racionalitással és előrelátással, de ez nem igaz. Ez régen nem igaz, csakhogy az optimizmus az optimizmus, bárhonnan nézzük is.

Én is ilyen vagyok.

 A szülőket én egyszerre sajnálom és tisztelem, több okból is. Az egyik ez, amit levezettem, mert megpróbálják megosztani a saját tapasztalataikat, saját tudásukat a fiatal felnőttjükkel, de az igazság állandó. Senki nem tudja megmondani a valódi tutiságot… Senki.

Bele lehet ám gajdulni abba, hogy keressük a magunk igazát, a magunk boldogulását, a magunk szerencséjét. Milyen vicces, hogy nem a probléma, hanem a probléma megoldását igyekvő szándék tesz minket olyan szánalmassá legbelül.

A világ azért elcseszett, mert mások is élnek benne rajtunk kívül és az élet nevű betegséget még senki nem élte túl. Ezek mennek, meg a bárányfelhők, kérem szépen.