24 péntek feb 2012
Posted in Napi lötty
Nem vicc, ez halál komoly. Az lessz a címe két “sz”-el, hogy Nemesi fika. Szerintem mindenki látta/olvasta a Neveletlen hercegnő című mesét, úgyhogy legalább azt nem kell bemutatnom senkinek. Aki mégsem látta, az keressen utána, bár nem “alapmű” mégis üdítő szórakozás és felettébb mulatságos.
19 vasárnap feb 2012
Posted in Napi lötty
Hátöhm. Az van, hogy nem írom le, hogy “fogyókúra”. Többször nem. Eskü. Pszichikálisan nem jó, ha így emlegetjük, sokkal jobb ha azt mondjuk, hogy életmód váltás. Igen. Máris érzem, hogy áramlik a csí és minden király.
18 szombat feb 2012
Posted in Napi lötty
Mára már nagy divattá nőtte ki magát, hogy boldog-boldogtalan (akinek van internet vonatkozású cucca…) felpakolja a szobáját, táskáját, stb… Én már egyszer csináltam ilyen táskás posztot, (most elő nem keresem…) de megmagyarázhatatlan kedvet kaptam hozzá, hogy én is körbe nézelődjek saját magamnál, mikor megcsinálom ezt a posztot. Nevezhetjük ezt sok mindennek, de tény és való, hogy az ember szeret kukkolni… Benne van a vérünkben, mert például ha elmegyünk egy nyitott ablak, vagy ajtó előtt, akkor benézünk… Nem bunkóságból, nem azért mert azt nekünk feltétlenül tudni kell, hogy mi van ott, hanem egyszerűen mert csak. Nekem is kényszerítenem kell magam, hogy ne bámuljak be, viszont Deviantarton előszeretettel szoktam kutakodni, meg nézelődni a művészek, rajzosok, fan-emberek szobáiban, táskáiban.
Megpróbáltam nem túlozni, illetve csak és kizárólag annyira elhülyülni, amennyire élőben is megtenném, ha véletlenül betévednél hozzám, kedves olvasó.
Szerintem nem rossz, vagy nem magamutogatás ez, (a szó negatív értelmében) hiszen a fejemet nap mint nap kiteregetem ide, akkor miben lenne ez rosszabb, mint a blogolás maga? A pénzért vett értékek előbb utóbb elromlanak, megkopnak, szétrohadnak, tehát csak addig érnek valamit amíg van aki értékesnek tartja őket. Én is felhalmoztam mindenféle “kincset”, majd látni fogjátok 
Jó étvágyat a világomhoz!
17 péntek feb 2012
Posted in Napi lötty, Személyes
Maslow piramisa szerint le lehet bontani az emberi szükségleteket néhány alapvető állomásra. Aki kíváncsi rá, keresse meg, én nem posztolom ki, ezt tanulom egy éve…
Kibővíteném egy új dologgal a saját elgondolásom szerint, ami valahol egy kis csavart is tartalmaz.
13 hétfő feb 2012
Posted in Napi lötty
Címkék
Könyvek a nagyvilágból Chuck Palahniuk Halálkultusz kritika értékelés cilicica feeling elemzés
Az előbb volt szó egy számomra nagyon rossznak ítélt könyvről. Most egyenlítenék ezzel, az egyik kedvencemmel, amit azt hiszem, olyan 13-14 éves koromban kaptam kézhez és olyan falánksággal láttam neki, hogy azt tanítani kéne. Imádtam, Szerelmes voltam belé, Ezzel aludtam egy hétig. Azért jutott eszembe, mert két héttel ez előtt, amikor az nagy magányosságomban elmentem megnézni Szegedre az Underworld 4-et, betértem szokásomhoz híven a könyves boltba is. Ez ilyen tisztelet látogatás a részemről, felmérem az új cuccokat, szálalok belőlük és… Megláttam az én kedves Halálkultuszomat 500.- pézért ami már a harmadik végkiárusítását nyögi… Az én szívemben kés, háromszor megforgatva és menetiránnyal megegyező útvonalon végig hasítva a testemen… Ilyen szégyent még egy utolsó ponyvának sem lenne szabad megélnie, nem hogy egy Chuck Palahniuk műnek! Elvégre ő volt a Brad Pitt – Edward Norton-os Harcosok Klubjának szerzője is! A halálkultusz meg legalább ennyire zseniális és forma bontó. Remegő kézzel megfogtam a szegény kis viharvertemet, bele a kosaramba gondolkodás nélkül… Ötszáz forint… Nevetséges. Azóta itt figyel a szegény kis árvám, enyhén koszos külső szélekkel és gyűrött fedő-takaró lappal. Kiolvastam őt is, hogy ne érezze magát annyira cudarul és úgy látom jobb színe lett tőle.
Eleve van ennek a könyvnek egy csodás doom érzése… Egy olyan nagyszerű hangulata, ami miatt nem gyúlnak kis rőzsedalok a szívedben a szerelemről, a boldogságról és az benne a libabőr keltő, hogy mindezt nem hatalmas tragédiákkal meg szívfájdalmakkal éri el… Egyszerűen az élet visszásságait mutatja, kicsit csavar rajta és Te is megérted, hogy az élet, bármit teszel úgyis egy kriptával fog végződni, tehát addig legyél csak az, aki akarsz lenni. Junior Branson olyan, amilyen. Nem jóképű, nem kisportolt, nem egy vonzó valaki, de a gondolatai, a merész egyszerűsége, a kiábrándító józansága és az a higgadtság amivel egyszer azt mondja ki hogy “- Ha gyűlölöd az életed, akkor öld meg magad.” másszor pedig azt, hogy “Arra vágyom igazán, hogy ez a lány itt a sebhely alakú, penge ajkaival kimondja, az élet nem pusztán plasztik virágokkal és koporsóval ér véget…” Mesés kompozíció egy félig bomlott, félig teljesen normálisnak kinéző embernek.
Mert Junior elméje mindenképpen meg van bomolva több ok miatt is. Öngyilkosságot fontolgató emberek számára létrehozott segítő forró drót hirdetése alá, véletlenül az Ő telefonszámát írták ki… Először zavarta, aztán rákapott a dologra és maga hirdette saját magát, csakhogy nem épp olyan segítséget adott, mint amit hirdetett… Íme egy idézet, ami megfogja határozni a későbbieket:
“Egyébként remek szórakozásnak tartottam a dolgot. Az emberek felhívtak. Olyan emberek, akik komolyan foglalkoznak az öngyilkosság gondolatával. Nők is. Ott voltam egyedül, mármint az aranyhalammal, a piszkos konyhámban és húst paníroztam. Ott álltam boxer alsóban és valakinek a fohászait hallgattam. Aztán utat mutattam az illetőnek. Kimértem rá a megfelelő büntetést. Felhívott egy pasas. Éjszaka volt, néhe előfordult hogy elfelejtettem kikapcsolni a telefont. … A fickó nem bírt aludni. Elmondta, hogy egy puskát tart az álla alá, és arra kért, hogy egy, csak egyetlen okot mondjak, miért ne húzza meg a ravaszt. Nem bírt élni azzal a tudattal, hogy ismeri a jövőt, mégsem képes segíteni másokon. Általában az ilyen áldozatok hívtak fel. Az ilyen krónikus szenvedők. Vagy szenvelgők? Nem tudom. Felhívtak és remekül elszórakoztattak. Jobb volt mint a tévé. Azt válaszoltam neki, rajta, tegye meg. Elmondtam, álmomból riasztott fel, hajnali három, reggel dolgoznom kell. … Húzza meg a ravaszt. Elmondtam neki, hogy a világ egyáltalán nem tökéletes és szép, nem ér annyit az egész, hogy itt maradjon és tovább szenvedjen. Szar az egész. Minek élni?
Főállású háztartási alkalmazott vagyok. Amolyan lakájféle. Főállású szolga, mellék állású Isten.
Nem várom el maguktól, hogy megértsenek. Tudják, ez amolyan… szórakozás. Csak épp eltér a megszokottól. Borzasztóan jó érzés ekkora hatalommal bírni. A puskás fickót Trevor Hollisnak hívták. Jó érzés volt, hogy nem álmodtam az esetet. Igen, gyilkosságot követtem el. Vagyis nem követtem el semmit. Minden nézőpont kérdése….
El sem tudom mondani, mennyire kellemes éjszakánként a sötétben fekve őket hallgatni. Bíznak bennem. Úgy érzem egyik kezemben a telefont, a másikban őket tartom.”
13 hétfő feb 2012
Posted in Napi lötty
A piros pöttyös könyvek között elenyésző mennyiség tud Engem tényleg felpörgetni… Ha engem kérdeztek PONYVA a 90%, de a kifejezés legnegatívabb értelmében. Eddig egy kellemes élményem volt, de nem arról lesz szó ebben a posztban.
Lauren Kate – Fallen című könyvét én angolul kaptam kacsóim közé, ami üdítő volt, több szempontból is. Eredeti kifejezések, eredeti szerkesztés, kiskutya, stb. Számomra vonzó borító és terjedelem, (450 oldal már érdemes a figyelemre…) íme pedig a borító:
Sötét is, borongós is, kicsit impresszív és érzelem dús(abb). Persze alapjáraton a lényege ennek a könyvnek is az, hogy egy szép lány szomorú és az mindenkit érdekel, hogy miért szomorú egy Szép lány, tehát érdekes, tehát kuss van.
Nagyon-nagyon jó helyszín. Tényleg, imádtam ezt a nevelő intézeti hangulatot, meg a rávezetést, hogy vannak különleges(ebb) diákok, akik ezért veszélyesek és nem árt tőlük kicsit távolabb maradni, csak hogy az intézet átment bentlakásos nyaraló hellyé, a veszélyes diákok barátok lettek és “szeretni való” karakterek.
Vagyis agyonbaszta a kedves írónő azt a közeget amiért elkezdtem olvasni. Az eleje frankó, a közepe olvasható a vége meg inkább egy talicska vakond szarra emlékeztet, mint bármi másra.
Ha tetszett a könyv, kedves látogató, akkor hagyd ezt az írást másokra, mert itt nem lesz szó semmi jóról…
13 hétfő feb 2012
Posted in Napi lötty
Az internet lehetővé teszi, a google-es, facebookos, isten tudja milyenes fiúk megcsinálják, Mi pedig használjuk… Hölgyeim és Uraim, íme a Badoo az én kuksi szemeimen keresztül!
08 szerda feb 2012
Posted in Napi lötty
A történetet valós események ihlették, szereplői létező személyek, egyezés velük nem pusztán a véletlen műve, sokkal inkább előre megfontolt tett, a nevek azonban megváltoztak. Az író az egyetlen kitalált elem, ezért felelősség sem terheli őt. Mindenki saját felelősségre olvassa tehát!
A történetek nem kívánnak állást foglalni semmilyen politikai, vallási vagy egyéb nézetben, a szereplőik sok helyen annál inkább. Tanulságot levonni szintén nem lehet, ha valaki mégis megteszi, lelke rajta, nem a szereplők sara.
Az írás során egyetlen állat sem sérült meg, a személyek pedig mind nyolc napon belül gyógyultak fel, azonban több kartonnyi cigaretta, saláta és zsebkendő lelte iszonyatos halálát különböző, rendeltetés szerű használat során.
Ha valaki emiatt a történet miatt érez vágyat arra, hogy maga is írjon, arról mindenképpen kérdezze kezelő orvosát, gyógyszerészét!
Lehetnek különböző mellékhatásai az olvasásnak, úgy mint gondolkodás, vagy érzelmi hatás, ha pedig ezek közül valamelyik nem gyakorlott tevékenység, úgy javaslom bele se kezdjen a történetbe…
Mély tisztelettel,
Nagy Cecília
01 szerda feb 2012
Posted in Napi lötty
Az előző bejegyzésbe arról beszéltem, hogy hogyan használtam ki az időmet… American Horror Story. Az előbb ezt ki is beszéltem apával. LOL. Azzal kapcsolatban jött fel a szó róla, hogy mekkora poén lenne, ha felvennénk a zsidó vallást… Én megmondtam, hogy bocsi, azzal kezdeném, hogy a dupla-disznó szalonnás, húsos szendviccsel slattyognék be csattogó papuccsal, meg köldökömig érő pentagrammás nyaklánccal, szemceruzával a gégémre rajzolt Wicca jellel és így finoman megkínálnám őket a magyarországi helyzettel, hogy By the way, honnan jöttök? Igen? Onnan? Akkor arra van az ajtó, hívok taxit Ferihegyig, hátha köztetek van az a paraszt, aki elvette a sulis támogatásom… Egyébként is, Krisztus él, láttam egy gabonakörben az arcát, Puszi.
Nem szidom többet a zsidó vallást, ezt se Úgy gondoltam. Én is vallásos vagyok, igaz a konkurencia hamarabb megtalált… (Az aki elvette a támogatásom, biztosan nem zsidó, csak rátok akarja kenni a balhét…Ne hagyjátok magatok, adakozzatok a szegény diákoknak 1-1 félév árát. Ilyen marketinggel meg lehet tölteni a zsinagógákat 18-24 éves fiatalokkal csurig, csak el kell nekik magyarázni, hogy a szentelt víz nem vodka, hiába hasonló a színe.)
01 szerda feb 2012
Posted in Napi lötty
6.-án megyek vissza koleszba, újra indul a macera, az utazgatás satöbbi és én épp ezért nem vagyok hajlandó feláldozni egy órát sem a drága szabadságomból. Az alvás is áldozás, ergó ma nem is aludtam…
