Most is elkészültem egy kis-regénnyel. Nem a kedvenc munkám, de illett most már befejezni. Nem is tudom hanyadik ez már, mióta rászántam magam, hogy írjak. Nagyon sok van ötletként lefirkálva, vagy aminek megvan az első-második esetleg harmadik fejezete. Lehet, hogy tucat sztorikkal szórakoztatom magam, de ez biztos, hogy legalább a karaktereim nem tucat bábúk 
Ezen felül, aki egy kicsit is ismer, az rám ismer szinte mindegyikben valahol…
.
Vadhajtás. Ez egy olyan lányról szól, aki nevelőintézetben nőtt fel. Igazi bicskás-kemény csaj, aki vágja az utcai dolgokat, a banda törvényeket és amikor kikerül akkor nem a mocsok és a támadások ellene izgatják, hanem az, hogy mincs mit ennie, és a közelgő tél a fagyhalállal fenyegeti. A sors mellé áll, (vagyis ellene?) amikor pár gazdag srác megtámadja az utcán, hogy megerőszakolják, ő viszont megkéseli az egyiküket aki meg is hal. A többiek elrohannak, ő viszont leül és megvárja a zsarukat, akik elviszik… 15 év börtönt kap, így számára meg van oldva a kaja és a meleg problémája. Mivel épphogy csak elhagyta a kiskorúságot, így egy könnyített fegyintézetbe viszik, ami történetesen koedukált is. Egy hét magán zárka után már másnap csatlakozik egy bandához, aminek a vezetőjével kezd kavarni. Ő így élt eddig is, megszokta, hogy azokhoz dörgölődzik, aki a legtöbbet tudják érte adni. Amikor azonban még csak őrizetben volt, egy nyugdíj közeli rendőr felfigyel rá, és elkezdi látogatni a lányt. Innentől kezdve, a rendőr biztatására tanulni kezd. Rájön, hogy jó érzéke van az irodalomhoz, és még a reál tantárgyakat is meg tudja szelídíteni. Elvégzi a gimnáziumot a börtönben, majd szakmát tanul: Tanárnak készül. Ez a dolog azonban nem ilyen egyszerű. Nem lehet csak úgy tanár, főleg, hogy közben elhanyagolja a bandát, kiesik a pikszisből és sorozatosan megverik. Választania kell, hogy melyik világhoz akar tartozni. Visszamegy a bandájához, vagy befejezi a tanulmányait és megpróbál odakint normális életet élni, a rendőr segítségével. Mikor egy ellenséges banda megkéseli a lány addigi patronálóját, látszólag bezártnak érzi a visszautat, és fejest ugrik a civilizált emberek világába. Odakint persze rájön, hogy a “civilizált” ember, csak egy szó, igazi jelentése nincs, hiszen ugyan úgy meg kell küzdenie elégedetlen anyukákkal, a kéjelgő igazgatóval és rendszerint kígyóként tekergő munkatársaival.
.
Farkas vagyok. Az egy még a mostaninál is rövidebb sztori, mindössze 10-en-1-2ezer szó. A főszereplő farkas, kap egy ajándékot egy tündértől, ember férfiként élhet, és “ismerkedhet” amíg rajta van az a bizonyos ékszer. Végül visszatér a vadonba, ahol farkasként hal meg. Van benne egy pici szerelmi szál, de leginkább az emberségről szól, meg arról, hogy hogy hogyan képes érvényesülni egy “csendben született lélek” az emberek világában. Az 1100, 1200-as években játszódik, szóval nem a modern világot látja, neki mégis nehezére esik a dolog és vannak felhőtlen pillanatai, de vannak nagyon mély pontjai.
.
Pacsi a múltból – ez, hát, tele van paradoxonokkal, főleg hogy a főszereplő az egyetlen szereplő az egész kisregényben, igaz, skizofrén, tehát ha szigorúan nézzük, hét főszereplő egyben. Tulajdonképpen ez egyfajta harc, harc nő és férfi közt, harc önmagunkkal, és harc a külvilággal. A csajnak van egy “fő” egyénisége, amiről azt hisszük mi is, hogy az az Igazi, és a többi pedig a plussz. Aztán elbizonytalanodik, hogy ugyan, miért lenne pont ő az igazi? A hét személyiségből csak három férfi, négy viszont nő és abból a négy nőből bármelyik másik lehetne a test Valódi gazdája… Mindenképpen arról szól, hogy hogyan keressük tudatosan önmagunkat, vagy hogyan vagyunk képesek elveszni is akár ebben a keresésben.
A párbeszéd, – mert párbeszédből áll az egész -, naplókban vannak megörökítve, amit saját magával végez. Érdekes, bár van még mit dolgozni rajta, finomítgatni, ami mondjuk mindegyik másik sztorimra érvényes…
.
Azúrkék fogság – Ez egy fiatalkorúak elmegyógy- és javítóintézetében játszódik. A csaj egy megrögzött szabadulóművész, aki mindenáron mindenhonnan meg akar szökni, de akut depressziója van és nem kicsit szokott mellé hallucinálni is. Mindenfélét beképzel magának, hogy a szobatársai démonok, a másik épületben lakó fiú egy vámpír, az ápolók meg mind egy úgynevezett köztes világ őrei, akik őt is azért tartják fogva, mert az akaratával dolgokra képes… Néha vannak tiszta pillanatai amiket a tompító és tudat módosító gyógyszerek hatásának hisz, majd szépen lassan szétesik ez a kis képzelt világa, amiben még néha jól is érzi magát. Rájön, hogy ezek a dolgok, amiket képzelődött, valóban csak az agyában létezik, de ehhez segítségére van egy másik, rejtélyes fiú, aki álmaiban látogatja, az intézetben azonban sehol nem találja. A sluss poén benne, hogy “felnő” és “meggyógyul”, aztán kiengedik ebből az intézetből. Végül… egy jól irányzott tragédiai elem, az értékpusztulás következik be. 
Nem mondom el a végét, már csak azért sem.
.
Chat tolvajok. Ez egy modern sztori, modern tinikkel, modern problémákkal. Kicsit az úgynevezett energia-vámpírokról szól, hogy egyes emberek hogyan töltik fel saját, szánalmas életüket mások erejéből, hogy egy lány, aki a szüzessége elvesztése miatt aggódik, hogy talál “segítséget” magának, egy lúzer srác, aki abban leli az örömét hogy ő a főnök bizonyos chat szobákban. Perverzek, tolvajok és a többi chates szemét gyűlik ebben a sztoriban, amiben az egységet egy bizonyos Chat szoba adja. Van benne egy öngyilkosság is, meg egy olyan lány, aki egyfolytában bekavar mindenkinek és folyamatosan parázs vitákat indít el. Ő valamiféle “örök” lelkiismeret abban a szobában, valami olyan, ami extrémen racionális, extrémen őszinte és extrémen odamondogatós. Nagyon sokáig ő az egyik legunszimpatikusabb karakter, aztán átalakul a dolog. Nincsenek benne nagy igazságok… Se túlzottan nagy bölcsességek, ez csak egy egyszerű helyzet rajz.
.
Bestiák. Ez nagyjából csak a szerelemről és egyfajta préda – vadász kapcsolatról szól egy párkapcsolatban. Kialakul a se veled se nélküled állapot egy nagyon erős, kifejezetten domináns nő és egy ugyan olyan habitusú férfi közt. Összejönnek, szétválnak, másban keresik a boldogulást, de újra összehozza őket a sors, és ugyan úgy szinte szét-tépik a másikat. Végül megállapodnak, hogy összeházasodnak, de mindketten csak úgy mennek bele ebben a kapcsolatba, ha külön lakásban élhetnek. Tudják, hogy egymásban találták meg a nagy Ő-t, de mégis ilyen komikus módon képesek csak együtt maradni. Az uralkodó férfi és az emancipált nő kitekert kapcsolata, egyfajta groteszk “látomás” a részemről. Érdekes találkozása a régi férfias értékeknek és az új, modern kori nő alaknak. Egyiket sem mondanám lázadónak, egyszerűen két archetípus, kompromisszumok nélkül. Mint ahogy egy könyvben olvastam:
“A régi mesékben a férfi egyszerűen felkapta a nőt és az volt amit ő akar, a nő pedig szintén azt akarta, hogy az legyen, amit a férfi akar, mert cserében biztonságot és stabilitást kapott. Ma a nők megteremtik maguknak mindkettőt, a férfi pedig ha nem figyel, átalakul egyszerű nemző-géppé. Kísértetiesen azt kémlelem, hogy mikor fognak rám fütyülni mindenféle építkezéseken dolgozó, maltert hordó nők, mint a Védett férfiakban, és hogy az utcákat alsógatya és felsőtest villogtató hímringyók lepik el. Vajon meddig fog elfajulni a nők férfiasodása és a férfiak nőiesedése? Vagy a társadalmunk egyszerűen visszaomlik önmagába és visszatér a régi helyzet? Egyértelmű, hogy egyre több nő szenved a rárakott súlyoktól, mert valljuk be: nem minden nő képes fenntartani egyszerre az anyaságot a karriert és a gőzölgő vacsorát, és nem minden férfi szereti, a hajvasalót, csípő gatyát és szemceruzákat sem, holott sokan még el is várnák tőlük az ápoltság látszatát fenntartandón, az örökös pénzhajhászatról már nem is beszélve, hiszen ha a fehér lovon nincs bőrülés és a palota nem kacsalábon forog, már meg is szűnt a komoly potenciál…”
. Continue reading »
