Miket nem rejt magában a belső blogom… félelmetes. Ezt most “találtam”, régen pedig “feltaláltam”. De még vagy nyolcadik környékén. Az mennyi is… 5 éve, 14 évesen. Akkoriban írtam, amikor kedveltem egy fiút, de kicsúfoltak miatta én pedig letagadtam, sőt, ki is gúnyoltam szerencsétlen srácot, csak hogy engem békén hagyjanak. A tinik gyávasága, szerencsétlen fiú…

Enjoy it.

Sáp ajkad testem lázba hozza,
Már pirkad, s tőled azt kérem
Légy a titkos társam, csak…
Csak még egy percig itt lenn.

Egy gondolat foszt meg tőled,
Egyetlen apró suttogás:
Végeztem veled, nem vagy más,
Mindössze kósza látomás.

Egy őrült némber, lázas ésszel,
Lázas ésszel, lámpa fényben
Csak kigondolt éppen,
Mert a szíved lüktetett kezében.

Fénytől is óvva, védve hordta
Látszólag goromba szóval taposta:
Kincsét, mert kiadni semmiképp nem akarta.
Hát, mégis ez lett a sorsa.

Ez kész tragédia.